Martin Luther King Jr. mindannyiunkat kellemetlenül kellene, hogy érezze magát. Sajnos túl gyakran hivatkoznak az örökségére, hogy támogassák a színtévesztést, a sekélyes megbocsátást és azokat az érveket, hogy társadalmunk a faji megkülönböztetés után van.
A volt arkansasi kormányzó. Mike Huckabee például azt mondta, hogy King “megdöbbenne” a Black Lives Matter mozgalomtól.
“Ez az egész üzenet, amit Dr. King megpróbált bemutatni, és azt hiszem, megdöbbenne attól a gondolattól, hogy egyes életeket mások fölé emelünk” – mondta Huckabee.
Hasonlóan Wolf Blitzer is King örökségére hivatkozott a Black Lives Matter aktivistával, DeRay McKessonnal folytatott beszélgetésében, hogy bírálja a baltimore-i tüntetőket.
“Csak azt szeretném hallani, hogy békés tüntetéseknek kell lenniük, nem erőszakos tüntetéseknek, dr. Martin Luther King tiszteletére” – mondta Blitzer.
Bár Kinget joggal kell az erőszakmentesség hőseként és mélyen keresztény lelkészként emelni, emlékeztetni kell King radikális örökségére. King élete nem a kumbayah-ról szólt. Keményen bírálta azokat a fehéreket, akik nem támogatták a fekete vezetést. És különösen élete vége felé King elkezdett beszélni a gazdasági igazságtalanságról és a militarizmusról, elítélve a kapitalizmus és a vietnami háború bajait.
Amikor ma egy olyan vezetőre emlékeznek, akit politikai meggyőződése miatt gyilkoltak meg, szánjanak egy percet arra, hogy elgondolkodjanak ezen a kilenc idézeten:
A szélsőségesség fontosságáról:
A kérdés nem az, hogy szélsőségesek leszünk-e, hanem hogy milyen szélsőségesek leszünk … A nemzetnek és a világnak nagy szüksége van kreatív szélsőségesekre.
A fehér mérsékeltekről:
Először is be kell vallanom, hogy az elmúlt években súlyosan csalódtam a fehér mérsékeltekben. Majdnem arra a sajnálatos következtetésre jutottam, hogy a négerek nagy buktatója a szabadság felé vezető úton nem a Fehér Polgári Tanács-ozó vagy a Ku Klux Klanner, hanem a fehér mérsékelt, aki jobban ragaszkodik a “rendhez”, mint az igazságossághoz; aki a negatív békét, amely a feszültség hiányát jelenti, előnyben részesíti a pozitív békével szemben, amely az igazságosság jelenlétét jelenti; aki állandóan azt mondja: “Egyetértek veled abban a célban, amire törekszel, de nem tudok egyetérteni a közvetlen cselekvés módszereivel”; aki paternalista módon úgy érzi, hogy ő szabhatja meg a menetrendet egy másik ember szabadsága számára; aki az idő mítoszával él, és aki állandóan azt tanácsolja a négernek, hogy várjon egy “alkalmasabb időpontig”.”
A kormányt támogató egyházakról:
Az egyházat emlékeztetni kell arra, hogy nem az állam ura vagy szolgája, hanem az állam lelkiismerete. Az állam vezetője és kritikusa kell, hogy legyen, és soha nem az eszköze. Ha az egyház nem nyeri vissza prófétai buzgalmát, akkor erkölcsi és szellemi tekintély nélküli, jelentéktelen társadalmi klub lesz belőle.”
A béketeremtés költségeiről:
Nem elég azt mondani: “Nem szabad háborúzni. Szükséges szeretni a békét és áldozatot hozni érte.
A lázadásról:
A lázadás a meg nem hallottak nyelve.
A halálbüntetésről:
Nem hiszem, hogy Isten helyesli a halálbüntetést bármilyen bűncselekményért – beleértve a nemi erőszakot és a gyilkosságot is … ez ellenkezik a szeretet legmagasabb szintű kifejezésével Isten természetében.
A kapitalizmusról:
Mire jó az a jog, hogy az ebédlőben ülhetsz, ha nem engedheted meg magadnak, hogy hamburgert vegyél?
A vietnami háborúról és az USA. kormányról:
Tudtam, hogy soha többé nem emelhetem fel a hangomat a gettókban élő elnyomottak elleni erőszak ellen anélkül, hogy előbb ne beszélnék világosan a mai világ legnagyobb erőszaktevőjével: a saját kormányommal.
Az interszekcionalitásról:
Amikor a gépeket és a számítógépeket, a profitmotívumokat és a tulajdonjogokat fontosabbnak tartják az embereknél, a rasszizmus, a materializmus és a militarizmus óriási hármasát képtelenek vagyunk legyőzni.
Minden nap ilyen idézeteket kapunk a Sojourners-től.