Az 59. szám címlapsztárjának, Alex Florence-nek a története elbűvölő!
Milyen a kapcsolatod az anyukáddal?
Ha örökbe fogadtak vagy abortuszon estél át (és ezért olvasod ezt a cikket egy mackóágyból a babaparadicsomban, miközben könnyek csúsznak le a szomorú kis arcodon), akkor itt meg is állhatsz, és rátérhetsz a magazin főszereplőjének, Alex Florence asszonynak, John John, Nathan és Ivan, a hawaii hercegek édesanyjának bemutatására. Felejtsd el az empátiát, és csak olvass egy epikus életstílusról, ami a hawaii homokban játszódik.
A nemkívánatos chillunokat félretéve, a legtöbbünknek van egy szeretetteljes, de távoli, valamiféle viszonya azzal a nővel, aki elindította az életünket. Gyerekként bőgtünk, amikor elment, vagy kitett minket az iskolai táborban, de később, amikor elérkeztünk a tizenéves és felnőttkorba, már nem volt olyan fontos. Még mindig szeretjük, de már nem ő az első, akire gondolunk, amikor felébredünk.
Képzeljük el ezt. Mi lenne, ha erre a világra jöttél, és nagyjából az egyetlen emléked egy anya, egy szuper anya, ha nagyon ki akarod írni, aki egész életében az álmát élte, és akinek az álma a te álmod lett; aki rávezetett mindenre, ami szórakoztató és talán értelmetlen, de mégis szórakoztató, és nem ezért vagyunk itt egyébként is?
Mom John alias Alex Florence 16 éves volt, amikor elhagyta New Jersey-t és a North Shore-on landolt abban a rövidnadrágban és hosszú fehér zokniban, egy hátizsákkal, egy gördeszkával és egy fejnyi álommal, amit a régi Chris Bystrom Blazing Boards című film nézéséből ápolt. Hamarosan ő volt a kabalája azoknak az északi parton élő kemény fiúknak, akik nem igazán tudták, mit kezdjenek ezzel a szörfös-korcsolyázó csajjal, aki eléggé felszaggatott minden felületet, amin gurult.
Hat évvel később John John az asztalon volt. Aztán pár évvel később jött Nathan, majd Ivan. Aztán apa elítélt bűnözőként elhagyta a várost, és ennyi volt.”
Mi van most?
“Teljes szabadságom volt a kis barátaimmal!” – mondja. Hát nem így van ez?
Alex, aki Alex volt, aki annyira követte az álmait, nem hagyta, hogy egy olyan apróság, mint a radikális szegénység megakadályozza abban, hogy az északi parton éljen. Elnyújtotta tanulmányait a Honolului Egyetemen (irodalom szakon végzett), hogy a diákhiteléből fedezni tudja az olyan apróságokat, mint az étel és a lakbér. Vagy legalább egy kis csorba a három gyerek egyedül történő felnevelésének költségein. Az egyetemi évek jó oldala az volt, hogy Nathant a homályos angol irodalom őrült olvasójává tette. Teljesen komolyan, a srác egy nap alatt átfutott egy ezer oldalas könyvet: Bukowskit, Proustot, Melville-t, bármit, ami épp főtt.
Fogadott be vendégeket a kis Rocky Point-i albérletébe. Néha tízen, kanapékon elterülve, négyen egy szobában, akármi. Amikor az ember az északi partra jön a szezonra, csak örül, hogy talál valami elfogadhatóan puha helyet, ahová lehajthatja a fejét. Alex játszott rajta, és a gyerekek úgy nőttek fel, hogy a ház tele volt szörfösökkel és legtöbbször elég kajával.
Nézzétek csak azokat a kis sünöket. John John, a világbajnoki ász, Nathan és Ivan, akik a világ legmenőbb fiatal nagyhullámosai lettek.
És mindez azért, mert az anyjuk hátat fordított a New Jersey-i életmódnak. Mindez azért, mert az anyjuk nem hagyta, hogy bármi is közte, a fiai és a tengerpartja közé álljon.
Florence asszony, ön gyönyörű, ragyogó, lédús és annyira élő! – Derek Rielly
A teljes történet már elérhető a Stab 59. számában. Online megvásárolható itt.