Amint mások is említették, a “how now brown cow” magánhangzója nagyon jellegzetes. A hiba, amit az emberek úgy tűnik, itt mindig elkövetnek, hogy lekerekítik az ajkukat. Ezeket a szavakat úgy kellene tudnod kimondani, hogy egyáltalán nem mozgatod az ajkaidat (kivéve a “b”-t a brown-ban, nyilván). Erősebb belfasti akcentussal a kifejezés úgy hangozhat, hogy “high nigh brine cai”. A standardabb NI akcentusoknál a hangzás egy kicsit inkább úgy hangzik, mint a “Haw-ee Naw-ee Braw-een Caw-ee”, bár próbáld meg ezt a két szótagot összecsúsztatni, hogy úgy hangozzanak, mintha csak egy lenne.
A magánhangzó a “The rain in Spain falls mainly on the plain” kifejezésben is elég jellegzetes. Kicsit úgy kell ejteni, mint “Ree-in in Spee-in”. A “Ray” és a “Spay” magánhangzóját azonban nagyjából úgy kellene kiejteni, mint az általános amerikai angolban. A “Days” és a “daze” nem hangzik ugyanúgy.
A “t” a “Motor”, “Water”, “Butter”, “City” szavakban ugyanúgy csapottan hangzik, mint az általános amerikai nyelvben, így inkább úgy hangzanak, mint a “Moder”, “Wader”, “Buder”, “Sidee”
Az ékezet intonációja is ugyanolyan fontos, mint a kiejtés. Ha az Egyesült Királyságban vagy és van hozzáférésed az iPlayerhez, javaslom, hogy nézz meg néhány műsort a BBC Észak-Írországból.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy nincs egyetlen északír akcentus. Például, bár vannak határozott hasonlóságok a derry-i és a belfasti akcentus között, a kettő mégis eléggé különbözik egymástól. Én személy szerint belfasti vagyok, de míg a derry-i akcentust felismerem, addig a világért sem tudom utánozni. Eléggé különbözik a saját akcentusomtól ahhoz, hogy más akcentusként tudjam azonosítani, de ahhoz is elég közel áll, hogy amikor megpróbálom utánozni, nem igazán tudom, mit tegyek azon kívül, hogy a “car”-t “cyar”-nak ejtem.